A Szórád-ház

A Szórád-ház

Magyarországon rendszerváltás történik. Az idősebbik  Szórád Imre nagy elhatározásra jut ennek  kapcsán. A kárpótlási jegyeket nem osztja szét a gyermekei között, hanem gondoskodik róla, hogy arra fordítsa a család, amiért kapta. Felajánlja, hogy az a gyermeke, aki hajlandó az ősi Szórád-földeket visszavásárolni és műveli is azokat, egy összegben megkapja a kárpótlási jegyeket, és az azért kapott tulajdont mind a nevére írják. A családban senki nem örül a hírnek. Imre, a legidősebb gyermek a városban él, művezetőként dolgozik egy gyárban. Második házasságában boldog, feleségével kislányukat nevelik. Imre úgy érzi, ezért őt eleve kizárták a családi vagyonból. Teréz, a második gyermek a falu közjegyzője, férjével, Tónival, a volt tsz gépszerelőjével szülei portájára építkeztek, és itt laknak az öregekkel. Tóni most munkanélküli, de nem vállalkozó fajta, még a saját kárpótlási jegyével sem tudja, hogy mit kezdjen. Géza, a legfiatalabb fiú most nősült, felesége gyermeket vár. Építkeztek, és vállalkozásuk, a település egyik kis boltja még a megélhetésüket sem nagyon fedezi. Imre inkább jönni-menni, kereskedni akar, eszébe sincs a földet túrni. Az unokák még kicsik, mind tanulnak. A nagyapa pedig nem gondolja meg magát, abban reménykedik, hogy valamelyik gyermekének mégis megjön a kedve a földműveléshez.